Serbán Sára Edina: Az égig érő csoda (Vers)

 

Százhuszonöt éve épültél te csoda,

egy kinccsel  megszépült Esztergom városa.

Összekötsz két szomszédos országot,

ők a magyarok és a szlovákok.

 

Magasan átívelsz a Duna folyó felett,

összetartozásra sarkallod a testvéreket.

Azt súgod csak a valóság emelt határokat,

de a szív hamar lerombolhatja azokat.

 

Mely az egység dallamára dobban,

s őrzi a tüzet mindennél jobban.

Ennek neve feltétlen szeretet,

közöttünk kiket szétszórt az élet.

 

Kezednek hosszúsága végtelen,

általad senki sem védtelen.

Gyönyörűség az egekig érsz,

Európának üzenni nem félsz.

 

Milliónyi népünk egy nagy békés család,

ki sorsát az egység tollával írja át.

Ez a legnagyobb érezhető varázslat,

mely belőlünk az emberek felé árad.

 

Hirdeted, örökké együtt leszünk,

így  minden akadályt legyőzhetünk.

Korlátok számunkra nem léteznek,

mert  halljuk szavát az ősi  vérnek.

 

Meggyőződésünk szent és rendületlen,

bizalmunk az Úrban megdönthetetlen.

Ennek vára oly szilárd akárcsak te,

a kísértő kétség nem rombolja  le.        

 

Mint talapzatod, oly erős és hatalmas,

sem eső ,sem vihar nem árthat annak.

Ó te öreg híd már rengeteget vártál,

hogy e világban boldogságot lássál.

 

Ó te a türelemnek óriás jelképe,

arra oktatsz, ne hunyjon ki lelkünk reménye.

Mi is perceinkben sóhajjal vágyakozunk,

hogy örömben, bánatban Jézussal járhassunk.

 

Last modified on Monday, 14 November 2016 17:34
FaLang translation system by Faboba